Búcsúzunk Herman István (1947 – 2021) kézműipari alelnöktől

2021.10.25.

Megrendülve búcsúzunk volt kézműipari alelnökünktől, aki nem egy kamarai alelnök, nem egy kamarai tag, vállalkozó, hanem Kolléga, Mentor is volt egyben.  Több évtizedes kamarai munkája során mindig a magyar kis- és középvállalkozások érdekeiért, fejlődéséért, érdekérvényesítéséért dolgozott mind helyi, mind országos szinten, ha kellett meggyőzéssel, tárgyalásokkal, ha kellett, harcosan a célok elérése érdekében. 

Megdöbbenve hallottuk a nyár elején a hirtelen támadt súlyos betegsége hírét, hiszen előtte pár nappal még ő maga adta át a régi mestereknek a kitüntető arany, ezüst és bronzkoszorús mester címeket azon az ünnepélyes mesteravató ünnepségen, melynek a régmúltat a jelennel ötvöző hagyományát, ceremóniáját éppen ő dolgozta ki és honosította meg a Heves Megyei Kereskedelmi és Iparkamarában. Nem gondoltuk akkor, hogy ez a találkozás volt az utolsó találkozásunk… A fenséges hegedűszóval és a Szózattal záruló ünnepség felemelő hangulatú élményének emléke után váratlan sokként ért minket a hír felsége részéről, hogy István egy ismeretlen kórral vívja élethalál harcát. Úgy harcolt a betegség ellen is, ahogy a munkában is szokta, hitével, optimizmusával többször is már-már felülkerekedve az ismeretlen kóron. Sajnos, ezúttal a sors másként rendezte a forgatókönyvet, és Földi életét csendesen lezárta. 

 

Aldebrőn született, családja második gyermekeként. 1967-ben érettségizett a Dobó István Gimnáziumban, majd Budapesten kemigráfus képesítést szerzett. Nem csak szavakban, saját életében is fontos volt számára a tudás, az élethosszig tartó tanulás, így már érett felnőttként végezte el az Eszterházy Károly Főiskola pedagógia szakát, s az ott megszerzett tudást saját gyermekei, unokái nevelésén túl a nyomdászok továbbképzésében és a nyomdász tanuló tanulók gyakorlati képzésében is kamatoztatta. Szállóigeként idézte és hittel vallotta a legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István szavait: "Egy nemzet ereje a kiművelt emberfők sokaságában rejlik."
Első munkahelyén a Technolux Szolgálató Iparszövetkezetnél nyomda- és fotóüzem vezetőjeként, majd az Universal Szervízipari Szövetkezet kereskedelmi osztályvezetőjeként dolgozott. 1978-tól előbb egyéni vállalkozóként, majd a Grafotip Reklám és Kereskedelmi Kft. többségi tulajdonosaként és egyben ügyvezető igazgatójaként dolgozott a szakmájában.

 

Munkája, egyéni céljai mellett a közösségért, közösségben való tevékenykedés ugyanolyan fontos volt számára. A közösségért végzett sokoldalú munkájának részeként történelmet írt a kamarai történetében is, hiszen aktív része volt a Heves Megyei Kézműves Kamara megalakításában. 1995-2000-ig a kézműves vállalkozások érdekeit szem előtt tartva, a tagok támogatása mellett és legnagyobb megelégedésére állt a kézműves kamara élén, amely akkor több mint kétezer vállalkozást tömörített. A kereskedelmi és iparkamarával történő összeolvadás után 2000-től szakmai munkáját a Heves Megyei Kereskedelmi és Iparkamara kézműipari alelnökeként folytatta tovább leköszönéséig, 2016-ig, de küldöttként továbbra is aktívan vett részt a kamarai munkában, a vállalkozások érdekképviseletében.

A kézműipari tagozat alelnökeként, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Kézműves és Oktatási és Szakképzési kollégiumának tagjaként, ill. a HKIK kisvállalkozói képzési munkacsoport vezetőjeként a kézművesek érdekképviselete mellett kiemelkedő szerepe volt a hazai és megyei duális szakképzés gyakorlatának kidolgozásában, terjesztésében, a jó nemzetközi tapasztalatok átvételének szorgalmazásában is. Célkitűzése volt a kézművesség, a kézműves mesterség továbbéltetése, a hagyományok őrzése és megújítása, a mesterek és mesterségek régi színvonalának visszaemelése. Nevéhez fűződik a régmúlt céhes mesteravató hagyományokat felelevenítő és megújító ünnepélyes mesteravató ceremónia és a mesterek falának kialakítása a Heves Megyei Kereskedelmi és Iparkamarában. Kézműipari alelnökként, mint a szakképzésért is felelős alelnök, hozzájárult a nyomdász képzés tartalmi megújításához, annak népszerűsítéséhez a megyében. Vállalkozóként részt vett a nyomdászok képzésében. Mindig élen járt a jó példák, tapasztalatok megismerésében és beépítésében mind az oktatásban, mind a kamarai köztestületi rendszer működésében. Ennek egyik kiemelkedő és máig és élő példája a német-magyar ezen belül is Münster-Eger kapcsolat kialakítása. A két kamara együttműködése során több kézműves vállalkozásnak, oktatónak és tanulónak nyílt lehetősége külföldi tapasztalatszerzésre és -cserére Németországban főként az autóipar, építőipar, szépségipar területén. 
Nevéhez fűződik a mára már országossá fejlődött a "Kézművesség 1000 éve a Kárpát-medencében" rendezvénysorozat, melynek első állomása Eger volt. Öt évvel ezelőtt szülőfalujában és szűkebb hazájában, Aldebrőn, ahová mindig ragaszkodva és megbecsülve tért haza, támogatásával jött létre a fafaragó tábor, amely a szakmai tapasztalatcsere és képzés mellett pályaorientációs célokat is szolgál.

 

Kamarai munkája több díjjal is elismére került. Megyei szinten Heves Megyei Szakképzési Díjat, országos elismerésként pedig Dr. Parragh Lászlótól, az MKIK elnökétől elnöki aranyérmet vehetett át.

 

Hiánya nagy űrt hagy maga után nem csak népes és szerető családja szívében, de az élet, a közélet számtalan területén, közte a kamarai vállalkozói életben is. Hiányozni fog építő kritikai magatartása, a kézműves hagyományok ápolását őrző szemlélete, baráti vendéglátása, aforizmái, mondásai, fáradhatatlansága. 

Köztünk marad azonban szellemisége, a céhes hagyományokból a mesteravatók jelmondatául is választott idézete a szakmák, mesterségek méltó helyéért végzett munka és a fiatal nemzedékek számára nyújtott példamutatás fontosságáról: „Jó a Gazdagság, de jobb a Mesterség : mert ha a gazdagság elvész is, megmarad a Mesterség”
Velünk marad ő maga is a megörökített kamarai események, rendezvények fotóin, felvételein, aláírása és neve a kamarai dokumentumokon, ami mind-mind elhivatott kamarai munkáját mutatja. 

 

Emlékét, szavait, munkásságát megőrizve búcsúzik a HKIK vállalkozói közössége az Ő hitvallását méltón megidéző nagy magyar költőnk, Arany János verséből idézett sorokkal:
„Nem hal meg az, ki milliókra költi
Dús élete kincsét, ámbár napja múl,
Hanem lezárva, ami benne földi,
Egy éltető eszmévé finomul,
Mely fennmarad és nőttön nő tiszta fénye,
Amint időben, térben távozik,
Melyhez tekint fel az utód erénye:
óhajt, remél, hisz és imádkozik."

Jelmondatunkat is a régmúlt mesteravatóiról idézzük örök tanulságul:

„Jó a Gazdagság, de jobb a Mesterség : mert ha a gazdagság elvész is, megmarad a Mesterség”